Tegnap voltam a NAV-nál - lánykori nevén az APEH-nál - hogy érdeklődjek iker gyermekeim adókártyája felől. Még január hónapban megkaptam az adószámokat A4-es lapon, azt gondoltam, hogy valamilyen hiba csúszott a gépezetbe, ami miatt nem hozta meg még a postás az igazi szép kis zöld kártyákat. Már jó ideje készültem be a hivatalba, már-már hibásnak éreztem magam, hogy nem viselem eléggé a szívemen legkisebb gyermekeim hivatalos ügyét.
Ahogy beléptem a hivatalba, tudtam, hogy mit szeretnék, nem volt sok ügyfél, határozottan közelítettem az ügyfélhívó rendszer felé, keresve az adókártya gombot, majd meg is nyomtam azt. Biztonsági őr jött ekkor a segítségemre, kérdezte mi járatban vagyok. Nem gondoltam, hogy a biztonsági őrrel kell megvitatnom problémámat, hogy január óta epedve várom az ikrek adókártyáit, de azért - kicsit vonakodva - elmondtam neki. (Univerzális biztonsági őrök leveszik a munkateher egy részét az ügyintézőktől.) Ekkor a biztonsági őr felvilágosított, hogy több mint egy éve nem gyártják az adókártyákat. Elkobozta tőlem az ügyfélhívó rendszer által nyomtatott számot, összegyűrte, és kitessékelt a helyiségből.
Amikor hazaértem rágugliztam a neten, és valóban: közel kétszázezren várnak az adókártyájukra.
Erről eszembe jutott a lány, aki meghekkelte a földhivatalt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése