2012. november 12., hétfő

Mackók minden mennyiségben

Úgy gondoltam, hogy én szeretem a mackókat, ám amikor kezembe került Pauline Cockrill: Kis könyv a mackókról című könyve, rájöttem, hogy szinte semmit nem tudok róluk. Lehet, hogy én vagyok a naiv, de én nem gondoltam, (vagyis nem is gondolkodtam ezen), hogy léteznek "mackónagykövetek", léteznek "mackómúzeumok". Némely elszánt mackógyűjtő birtokában ötezer (!) darabot számláló mackógyűjtemény van - nyilván nem ötven négyzetméteres panellakásban tartja őket.



A könyvben található mackók közül kedvencem Micimackó, amely az 1930-as években gyártott Chiltern márkájú puha játék szép példája. A Chiltern márkanév az angliai Buckingham grófság Chiltern dombságára, a játékgyár helyére utal. Micimackó vastag combja és rövid karja jellegzetes "gyömöszmackó" vonások.

A mackókat a testkontúrok - fejforma, talp- és mancsméretek, végtagok arányai - alapján lehet osztályozni, és ez a rendszerezés számomra új perspektívát nyitott a mackónépség megismerésében. A nálunk fellelhető csekély számú plüssmackókat nem jutna eszembe osztályba sorolni, annál is inkább, mert kizártnak tartom, hogy nálunk található lenne például egy korai Steiff mackó, Brúnó 1909-ből...

Íme a mi kis mackógyűjteményünk, amely a gyerekszobában található összes mackót tartalmazza (kivéve a függönyön, a függönycsipeszeken, a falvédőn, a tapétacsíkon látható mackókat):