2012. június 11., hétfő

Mindennapi háztartásról

Már a korábbi bejegyzésemben is a megváltozott háztartási munkámról szerettem volna írni, aztán mégis a zoknicsipeszről írtam. Visszatérve az eredeti gondolatmenetre sok változáson ment át a takarításhoz, mosáshoz, magához a háztartás ellátásához való hozzáállásom az elmúlt három év alatt. Már nincsenek szokásos heti nagytakarítások, hanem részleges (amire gyorsan van idő), "ahol a papok táncolnak" takarítás folyik. (A takarításnak ezt a formáját korábban mindig mélyen elítéltem.) Tegnap is nagy örömmel töltött el, amikor jutott egy normális felmosásra idő.

Sok idő elmegy a játékok pakolgatásával (hogy hasra ne essünk bennük), a mosással, a vasalással. Szerencsére, a vasalásban van segítségem, úgyhogy panaszra nincs okom. Vasalás után viszont el kell pakolni újra és újra, szétválogatni a három különböző méretű gyerekruhát, ami önmagában szórakoztató is lenne, ha nem lenne más dolgom is. Szórakoztató, mert néha még én is összekeverem, hogy melyik ruha kié, főleg, hogy három a méret, és öröklik egymás ruháit. Az ikrek között már legalább két ruhaméret van, Nórikára simán jó még a 62-es, Ágostonnak viszont már vannak 80-as ruhácskái is. (Megjegyzem van olyan póló, amit a 2,5 éves kislányomra és a 6 hónapos fiamra is jó.) Árnyalja a helyzetet, hogy amit kinő Ágoston, azt Nórikám hordja tovább...

Nagyobbik gyermekem folyamatosan arra nevelem, hogy rakja el maga után a játékait (a bölcsiben is ezt tanítják), viszont Ő kitűnően alkalmazza a "fül be - fül ki" technológiát velem szemben: egyszerűen nem vesz tudomást arról mostanában, hogy el kellene pakolnia a játékokat. Sőt, reggelente még úgy bele tud merülni bölcsi előtt a játékba, hogy az ágyazáskor kisautót és három teletubi figurát szedek elő az ágynemű közül. Azt már megszoktam, hogy a lehető legfurcsább helyekről kerülnek elő játékok, kajamaradékok (juj!), de ha mezítláb rálépek egy építőelemre a készletből, akkor sikítani tudok (néha meg is teszem).

Szakmai ártalom, hogy mindent rendszerezni szeretek, szerencsére, a Férjem is ilyen. Nálunk dobozban állnak, felcímkézve a gyerekcipők, zacskókban a gyerekruhák. Nagy beépített szekrényben tároljuk ezeket, rengeteg ruhát, cipőt kaptunk, van mit elrakni. Mialatt tavaly ősszel-télen a kórházban feküdtem "iker-terhesen", férjemre szakadt a háztartás összes nyűge, élen azzal a nyomással, hogy rendszereznie kell a babaruhákat, mire hazajövünk a kórházból az ikrekkel. A rendszerezés melós dolog, amíg csinálod, úgy érzed uralod a káoszt, de aztán van egy pillanat, amikor úgy érzed, az egész cuccot belegyömöszölöd néhány fekete kukás zsákba és kész. Ilyen állapotok uralták a terepet, amikor a Férjem rendszerezett:



Persze a végeredmény mindig kárpótol, és örömmel tölt el. Havi szinten én is rendszerezek a barátnőmmel, ugyanis az ikrek nőnek, változnak az évszakok, más és más ruhát kell hordani.

Amíg nem volt gyerekem, el sem tudtam volna képzelni, hogy elmarad a szombati nagytakarítás, nem lesz kimosva a függöny, és halomban áll a vasalnivaló. Azóta azonban megváltozott jónéhány dologban a hozzáállásom ehhez a témához, szombatonként örülök, ha meg tudok főzni. De azt gondolom, jól van ez így, mindennek el fog jönni az ideje, annak is, hogy egy szalmaszál sem fog keresztben állni a lakásban. Előreláthatóan ez még néhány év, addig meg kitartást kívánok magamnak. :)