Még tavaly novemberben írtam Nyáry Krisztián: Így szerettek ők című könyvéről, most mégis újra késztetést érzek arra, hogy írjak erről a marketingtechnikailag zseniális jelenségről. Nyáry Krisztián több, vele készült interjúban is nyilatkozta, hogy nem szándékosan jutott el a célközönségéig, hiszen egy-két barátoknak szánt bejegyzésből született a könyv maga is - a síelésről keresett a neten képet, és pont Radnótiékról talált egyet...
Visszatérve a marketingre még - bevallása szerint - maga Nyáry Krisztián is elcsodálkozott a téma népszerűségén, holott az Ő jelenlegi munkaköre kommunikációs tanácsadó, tehát látott már karón varjút.
Mégis mi lehet az oka annak, hogy ezeket a bejegyzéseket önként is dalolva osztják meg több százan?
Nem csak like-olásról van szó, nem. Valljuk be, hogy a mai világban - akár pénzre is leosztva - egy megosztás száz like-ot is tud érni, pontosan az ész nélkül like-olgatók miatt.
Egy marketinges szakembertől hallottam, hogy manapság, aki mértékadó szeretne lenni a Facebook-on, az kommentel és megoszt, a like már-már (amerikai) felszínességre vallhat, főleg, ha túlzásba viszi az ember. És itt nemcsak az a különbség, hogy like-olni egy kattintás, megosztani két kattintás (ha nem kommentelsz még hozzá pluszban).
A Facebook-on pedig mindenki figyeli a másikat, a barátot, a főnököt, a szomszédot, a távoli rokont, és beindul az ún. copy effektus, ha annak az embernek tetszett, akire én valamilyen szempontból felnézek, akkor nekem is tetszik, én is megosztom (copy-copy). "Hadd lássa a világ, hogy én milyen széles érdeklődésű ember vagyok!" És itt viszonylag hosszabb terjedelmű bejegyzésekről beszélünk, amit nem lehet csak úgy átfutni, mert igenis érdemes végigolvasni.(Aki nem olvassa/olvasta végig, annak úgy kell.)
Az emberek minőségi írások iránti igénye is megalapozza ezeknek a posztoknak a létjogosultságát, már, aki fogékony erre. A minőségnél nagyobb érv lehet az a magánéleti vonal, amely mögé tanáraink nem kalauzoltak el az irodalomórákon.Van-e izgalmasabb dolog megtudni valakiről, hogy meleg? Esetünkben Diósi Ödönről, - aki Léda férje volt - hullott le a lepel, megmagyarázva azt édes hármast, amelyben Ady, Léda és Diósi élt Párizsban.
A párkapcsolati történetek - főleg, ha megcsalt szeretőkről, múzsákról van szó - ismert emberek esetében nagy érdeklődésre tarthatnak számot, hiszen ma erről szólnak a bulvárhírek, ebből élnek a bulvár lapok. Nem kortárs költők, írók magánéletét (is) megismerni a "hivatalos" verzión túl, apró betűs lábjegyzetben is érdemes. Nyáry Krisztián könyvét teljes egészében érdemes elolvasni, akinek van türelme, napi beosztással.
... És persze a fergeteges marketing-jelenségre nincs egzakt magyarázat,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése