2012. november 6., kedd

Babaöltöztetés, puzzle és bezacskózás

Tegnap cirka két óra alatt rendet raktam a gyerekjátékok között. 

Ez most így leírva nem tűnik olyan nagy teljesítménynek, viszont ha arra gondolok, hogy közben kétszer majdnem feladtam a harcot, és legszívesebben visszagyömöszöltem volna a játékokat oda, ahonnan kiborítottam. (Arra gondoltam, hogy teljesen feleslegesen strapálom itt magam, mert a gyerekek kb. két perc alatt visszaállítják az eredeti állapotot.) De nem! Nem adtam fel.

A problémát már pár hete éreztem, nevezetesen, hogy nem egészséges dolog az, ha a hároméveseknek való játékokat a tíz hónapos ikrek megcsócsálják, összerágják, de effektíve nem tudnak funkcionálisan játszani vele. A hároméves Blanka pedig folyton méltatlankodik, hogy az ikrek az ő játékával játszanak, pedig csak maximum megrágicsálni tudják. Innen jött az ötlet, hogy szétválogatom a játékokat, mégsem menő, ha a szép kis Barbie baba pillangószárnyát (igen, azt!) eltöri Ágoston, aki olyan vehemenciával tud megfogni minden játékot, hogy szorításából nem könnyen lehet szabadulni. 

És nekiálltam egy nagy láda, három közepes láda, egy babaágy, három kis kosár, három fajta építőjáték tartalmát rendszerezni. Közben babákat öltöztettem, kirakóztam, bezacskóztam, válogattam ezerrel, a derekam már nagyon bánta ezt az akciót, de hála kitartásomnak végül is összeállt a rendszer. Igazából minden játék ép és egész, ami nem, azt meg kidobtam. Igen, kidobtam háromfajta puzzle kocka kirakót, mert azokat az ikrek olyan szinten összenyalogatták, (és utána megehették a felázott papírt róla!), hogy nem látszott már rajtuk a kép.

Készítettem előtte-utána felvételeket, hogy lássam, nem hiába volt az a két óra, amit hol guggolva, hol csak lehajolva töltöttem el.

Előtte:

 

 Utána:




Azért látszik a különbség, ugye? :) 

Természetesen nem várom el a gyerekektől, hogy mindig ilyen rend legyen, és ők csak messziről nézzék a sok színes játékot, de azt már elvárom a háromévestől, hogy próbálja meg visszarakni a "helyére" a játékokat, ha már nem játszik vele, pont úgy, ahogy azt az óvodában minden további nélkül megcsinálja. (Itthon meg nem.)