2012. május 21., hétfő

Doktornéninél

B-t ma visszavittem a Doktornénihez, hogy hivatalossá tegye: nem beteg B. és mehet bölcsibe. B. már a rendelő várójában ezt a tényt félhivatalossá tette, miután többször le kellett szednem a pelenkázóasztalok tetejéről (mert Ő még pici baba), húzogatta a székeket, sikított, bohóckodott. A rendes (beteg) gyerekek az anyukájuk ölében ültek, és némán figyelték a rögtönzött mini előadást B. részéről, aki elismerően söpörte be a gyerekek néma mosolyát, az anyukák (kicsit néhol megvető) sóhaját, kényszeredett szabadkozását, együttérzését felém. Én már nem magyarázkodtam, csak megjegyeztem, hogy inkább ilyen legyen, mint beteg. Éreztem a sajnálatot, pedig én élveztem, hogy nem beteg B. Közben A. hívott, hogy a pici babák nem akarnak aludni Á. csak vigyorog, N. határozottan eladja a házat. És még nincs reggel kilenc... :)