2013. március 6., szerda

Mindenki pakol

Kipakolják, lerántják, felmásznak, eltörik, megkóstolják, kihúzzák, rátolják, bemásznak, megrázzák, összetörik. Hogy csak néhány gyakran használt igét említsek az ikrekkel kapcsolatban. És amikor láthatóan vagy hallhatóan nincsenek akcióban, csend van, na, az a gyanús. Olyankor mindig valami nem várt dolog következik. A két pici simán legyőzi a száz darabos kitéphető dobozos papírzsebkendőt, mert mindig tud újat hozni a következő zsebkendő, ami miatt érdemes letépni a következőt. 



A tegnapi egyik akció hármasban zajlott, szellemi szerzője Blanka volt. Amíg én telefonáltam a szobában, meg voltam róla győződve, hogy a gyerekek a konyhában vannak. Előtte kért Blanka tőlem joghurtot, evett is, és a piciket is azzal etette kis kanállal. Gondoltam, ezzel legalább három percig el lesznek foglalva, amíg én befejezem a telefonálást. (A jelenlétükben nem igazán lehet beszélni telefonon, mert biztos belesikítanak vagy nyafognak.) Tévedtem. Ugyanis az én okos Blanka lányom a konyhából kivezényelte az ikreket a hátsó teraszra, ahol ilyenkor a savanyúságot is tartjuk, mert ott hideg van. Az ikrek élvezhették eleinte a helyzetet: "itt még nem is jártunk" - gondolták. Egy idő után Nórika éktelen ordításba kezdett, mivel már két erős almapaprikába beleharapott, és könyékig ecetes volt. Ágoston csak simán szolidaritásból ordított.Blanka akkor kezdett el nyivákolni, amikor leteremtettem amiatt, hogy mit keresnek mind a hárman a hideg teraszon. 

Egyébként napközben az ikrek után egész nap pakolok, (még sincs rend) most vannak abban a korszakukban, amikor folyton hurcolnak valamit magukkal, nem kell annak a tárgynak játéknak lenni, sőt. A papucsok, cipők cipelése valamiért nagyon érdekes mindkét pici számára. Előszeretettel dugdosnak a cipőkbe, szőnyeg alá, szekrényekbe, fiókokba, kukába különböző apróbb játékokat vagy egyéb tárgyakat. (A kukákat ürítés előtt tanácsos átvizsgálni, találtam én már ott kincseket.) A szennyesruhatartót napi rendszerességgel pakolják ki, Nórika szeret harisnyával a nyakában közlekedni. A még elérhető közelségben található könyvek sem ússzák meg a kiskorúak kreativitását, hol tépkedik a lapokat, hol pedig csak cipelik azokat.




Annak ellenére, hogy próbálok a kicsik után rendet tartani, mégis úgy néz ki a lakás, mint egy aláaknázott övezet, folyton a láb alá kell nézni, hogy ne lépjek éppen egy szárnyas pónilóra rá. A játékok kategorizálásáról már letettem. Ömlesztve tartjuk a játékokat nagy ládákban. Egy nagyobb szállítmány már a garázsban várja a sorát, mert helyhiány miatt oda száműztem a kevésbé használt játékokat.

A gyerekek napi tevékenységére a teljes együttműködés a jellemző, összeszokott párosként (néha trióban) követik el a kisebb nagyobb csínyeket. Ez az ikreknél többnyire csak a tapasztalatszerzés, a Blankánál pedig a határok feszegetése (meddig és mit bírnak a szülők idegei). Nagy előszeretettel vezette be Blanka az ikreket az újságtépés gyönyöreibe, amit természetesen a picik nagyok élveztek.


Ami még aggodalomra ad okot a számomra, hogy Nórika folyton felmászik az asztal tetejére, és ott egyszerűen jól érzi magát. Az asztalon már nincs terítő, mivel azt folyton lerángatták. Ha teljesen üres az asztal, akkor is felmászik, hát még ha talál ott egy napszemüveget, azt fel is próbálja... és ha színes ceruzát talál, azt megkóstolja.



(A legtöbb képen a picik előkével szerepelnek, ami nem azért van, mert pont akkor van ebédidő, hanem a nyálzás miatt. Nincs mit tenni, ha nem akarok félóránként egész toalettet cserélni (főként Ágostonnál), akkor elnézegetem rajtuk az előkét...)