Hazudnék, ha azt mondanám, hogy húsvéti hangulat lázában égek, ez a késő márciusi hó nem tett jót az időérzékemnek.(Sőt, ami rosszabb, lassan már a humorérzékemet is elveszítem a hó vs. húsvéti nyúl vonatkozásában.)
Miután a sajtreszelő előkerült a gyerekek sátrából, örömmel vittem vissza a konyhába, ahol konstatáltam, hogy a mosogatógép nem javult meg magától, most is engedi a vizet a járólapra. A víz elszívására odatett felmosórongy már nem volt a helyén, azt Nórika minden adandó alkalommal elvonszolja onnan. A szerelő pedig csak péntekre ígérte érkezését...
Megállapítottam, hogy az óvodában vásárolt húsvéti dísztojás hungarocellből van, Nórika kiharapott egy darabot belőle. A húsvéti minimál design-om, amiről itt írtam, már kissé megtépázott, egy kisnyúl eltörött, műfüves az egész asztal, Nórika folyamatosan kiszedi a kotlóst a műfűről, a bárányt már több napja nem is láttam, helyette - nem túl autentikusan - két pinkszínű póniló dekkol a húsvéti kosarak körül... Rajtakaptam Ágostont, ahogy suttyomban felmászott az asztalra, Ő kicsit durvábban adja elő a kotlóssal való konfliktusát.
Az udvari húsvéti díszeket belepte a hó, majd olvadáskor előkerülnek.
Húsvéti nagytakarításról nem is álmodok, örülök, ha lesz idő felporszívózni tisztességesen. A nap nagy részében úgyis pakolok a gyerekek után, bár megtudtam - a kismamák rossz időbeosztásáról szóló egyik cikkből - hogy ez teljesen rossz gyakorlat, mert elveszi az időt a fontosabb dolgoktól. A cikk szerint csak a nap végen érdemes elpakolni. Szerintem meg addig ellepne bennünket a káosz, és már a gyerekeket sem találnám meg... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése