Háromgyerekes anyaként nem tudok szó nélkül elmenni a "Bezzeganyu"-n megjelent cikken.
Azon túl, hogy a cikk utáni kommentelés csak hosszadalmas regisztráció után lehetséges (ami után visszadobott a rendszer, hogy sikertelen, pedig mindent kitöltöttem) nem értek egyet a cikk írójának alapvető hozzáállásával. Elolvastam, és első blikkre nem jöttem rá, hogy mi a bajom.
Kis idő után villant be, hogy semmi baj a cikkel, nagyon okos, aki írta, csak éppen az érzelem hiányzik belőle. Megjegyzem nem is feladata az ilyen témájú elemző cikkeknek érzelmi húrokat pengetni, de ha már egyszer e helyen: http://bezzeganya.postr.hu/ jelenik meg, akkor valami biztatót sugározzon a több éve otthon TGyÁS-on, GYED-en, GYES-en lévő többgyerekes kismamáknak. Itt most nem Polcz Alainra gondolok, akinek munkásságát példa értékűnek tartom a halál, a gyász feldolgozásában. (Ideje a meghalásnak)
Lehet csatát kezdeményezni a gyerektelenek és a több gyermeket vállalók, akarók, szeretők között, de úgy vélem, ez teljesen felesleges időpazarlás, mert nincs abszolút igazság.
Nincs abszolút igazságos nyugdíjrendszer, és az élet sem igazságos, sokszor úgy érezzük. Hosszútávon azonban az erők mindig kiegyenlítődnek, úgy vettem észre, hogy az adott és a kapott pofonok értéke mindig nullára jön ki. (Ez rövidtávon, amikor nagy a baj, nem értelmezhető.)
Nagyon is egyetértek veled!:)
VálaszTörlés