Hosszú volt a nyár, bár, egy pillanatnak tűnik, ahogy visszagondolok rá, viszont a három gyerekkel voltak azért élményeim itthon, és ha a bölcsődére vagy az óvodára gondoltam a kritikus pillanatokban, mindig az jutott eszembe, - amellett, hogy vágtam már a centit, hogy mikor lesz szeptember - hogy áldás szálljon valamennyi gondozónő és óvónő fejére!
Tekerem, forgatom...
Nemrég még arról számoltam be, hogy Ágoston fiamnak szeparációs szorongása van, és esténként úgy kell levakarni magamról krumplihámozóval. Ez a szorongás a nyáron jóval alábbhagyott, de idegenek - vagy nem naponta látott ismerősök - között abban nyilvánult meg, hogy Ágoston belémcsimpaszkodott, markolta a nadrágom szárát vagy a szoknyámat. (Sokszor volt rá példa, hogy úgy főztem, hogy ikergyermekeim kétoldalról csimpaszkodtak belém.) Jelentem ez a szorongásos, vagy anyafüggő állapot egy hónap bölcsibe (családi napközi) járással gyökeresen megváltozott.
Ágoston
Az a fiú, aki az első beszoktatási hét napi másfél óráját szinte végigsírta anyát keresve, most vígan és felszabadultan, nagyfiú módjára egésznapos bölcsődés lett. Visszafogott szerény személyisége látványos változáson esett át, bátran viselkedik a nagyobbacska társaival sőt, akár tettlegességig is fajul merészsége, ami lökdösődésben és akár verekedésben is megnyilvánul. Nyilvánvalóan ennek nem kellene annyira örülnöm, viszont az a tény, hogy az én, inkább visszahúzódónak mondható fiamból a közösséghez való alkalmazkodás előhozta a bátrabbik énjét, sokkal inkább elégedetté tesz, mintha magába roskadva egy sarokban ülne szerénykedve. Nem véletlen, hogy az intelligencia egyik fokmérője is az, hogy mennyire és hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és ebben mennyire leszünk sikeresek. Ez a változáshoz való alkalmazkodás vitte előre az evolúciós fejlődést is. :) Hiába, aki táltosnak született... hm...
Úgy érzem, Ágoston tökéletesen vette a bölcsődébe kerülésével kapcsolatban az akadályokat, amióta oda jár sokkal jobb az étvágya is, és sokkal érthetőbben kifejezi (elmutogatva az étkezési helyhez vezet) igényét. Nemtetszését is érthetően ki tudja fejezni, olyan szinten veri ki a kezemből a felé nyújtott poharat, hogy igazolva látom a műanyag poharak beszerzésének szükségességét. Ha pedig valamely, számára felkínált étel minőségével nincs megelégedve, úgy azt egyszerűen kilapátolja a járólapra, és teljesen elégedetten mondja, hogy "ne... ne...". Ezért amint elkezdi a kilapátolást a járólapra elveszem előle az ételt, megtörlöm a száját, és kiveszem az etetőszékből.
Nórika
Nórikát nem féltettem a bölcsődébe kerüléstől, ő sokkal inkább közösségi gyereknek számít, mint Ágoston. Nórikát már az első beszoktatási napon ott lehetett volna hagyni hosszabb időre is, sőt, úgy kellett neki könyörögni, hogy ugyan már szíveskedjen lependerülni arról a motorról, hogy mehessünk haza. Olyan gyorsan megtanult motorozni a bölcsiben - igaz, már előtte is tudott - hogy ember legyen a talpán, aki tud utána futni. (Ágoston inkább bébitaxizik, de ő is határozottan gyorsul már...) Örömömre szolgál az is, hogy a bölcsiben még nem jelezték, hogy más gyereket megharapott volna, sőt, Ágostonon is egyre ritkábban fedezem fel Nórika fogsorlenyomatát, pedig volt idő, amikor az esti fürdetésnél négy nagy harapásnyom is volt Ágostonon, sőt, Blankát is megharapta már lila foltosra, dacára a köztük lévő kétévnyi korkülönbségnek.
Blanka
Blanka legnagyobb problémáját az óvodakezdéssel az jelentette, hogy újra kiscsoportos lett, ugyanis ő évvesztes, és négy évig fogja koptatni az óvodai székét. Azzal természetesen én is tisztában voltam, hogy négy évig fog odajárni, de úgy gondoltam, hogy idén szeptemberben középsős lesz, utána meg kétszer nagycsoportos. Nos, tévedtem, és félretájékoztattam kiskorú gyermekem, aki a szeptemberi évkezdés első napján szembesült azzal a ténnyel, hogy megint kiscsoportos lett. Mivel Blanka ún. vegyes csoportba jár, én nem tulajdonítottam ennek a csoportosdinak túl nagy jelentőséget. Blanka igen. Valamiért Blanka már most is kikéri magának a "kislány" megnevezést, ehhez képest most több ovistársa felsőbb kasztba, középső csoportba lépett. Szerencsére a rugalmas óvónénik megengedik Blankának, hogy a középsősök asztalához üljön.
Véleményem szerint nagyon sok múlik azon, hogy milyen intézménybe jár egy gyermek, milyen gondozónő, óvónő foglalkozik vele, és ebben nekünk óriási szerencsénk van. A hozzánk nagyon közel eső családi napköziben (bölcsi) és óvodában is nagyszerű, elhivatott pedagógusok dolgoznak. Áldás rájuk még százszor! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése