Múlt pénteken a balatonedericsi Afrika Múzeumban voltunk családilag, hogy élményekkel gazdagodjunk. Ez a kép rögtön a múzeum-állatkertbe való bejutás után készült, amikor is egy vállalkozó kedvű fiatal lány összeterelt minket, hogy készítene rólunk családi fotót. (Ekkor a kalapok még a fejen voltak.) Ezt a fotót a látogatás végén átvehettük - tekintve a belépők árát - nem mondom, hogy kedvezményesen. (Lehúzás 1.)
Nálunk már az elkészülés is hosszadalmas, pedig most nincs tél, hogy harisnyanadrág, sapka, sál is játszana az öltöztetésnél, mégis olyan körülményes dolog három gyereket felöltöztetni, hogy mire végzek velük, már el is fáradtam. A saját elkészülésem öt perc (és ebben a fogmosás is benne van), de a kicsikkel sokszor küzdelmes ügy az öltöztetés, főleg, ha Blanka kitalálja, hogy mégsem veszi fel a számára szánt ruhát. Mint óvodás rangidősnek most már kezdem pedzegetni neki, hogy önállósodjon az öltözés terén, de erre nem igazán mutat hajlandóságot, főleg, hogy látja, a piciknek is megjár a saját öltöztetőnő. Ebből a szempontból biztosan lemaradást mutat a kortársaihoz képest.
Amikor felöltözött minden gyerek, a kalapok is a megfelelő fejekre kerültek, (Ágoston előszeretettel hurcolja a rózsaszín lánykalapot) leültek a lépcsőre, és kérdőn néztek, hogy mikor indulunk már?
Az állatkertben aztán sok érdekes állatot láthattunk, volt teve, kafferbivaly, majom, és még sok más, szerencsére nem éreztük a forróság ellenére az állatok szagát, nagyon szépen ápoltak voltak, a kifutójuk is. Egyedül a kafferbivalyoknál láttam a dagonyában zölden úszkáló (talán alga)-telepeket, de úgy gondolom, ez a nagy nyári hőség miatt még elfogadható.
Blanka persze pónilovagolni akart, ezt tudtuk, hogy nem tudjuk megúszni, hát legyen. (Lehúzás 2.) Szerencsére a tevére nem engedték felülni, mert még nem volt hozzá elég magas.
Természetesen a jól bejáratott ugrálóvár sem maradhatott ki az élmények sorából, (Lehúzás 3.) zsiráf alakú volt a felfújható csoda (mi más?). Nórika is bepróbálkozott, szerencsére a néni megengedte felár nélkül, hogy Ő is ugrálhasson. Ágoston komoly férfi lévén ilyen csacska hóbortnak nem hódol, Ő az anyukájával a padon várta, hogy kiugrálják magukat a lányok.
A gyerekek igazán élvezték az állatok közelségét, legjobban a kecskének örültek, mert azt már ismerték könyvből, tévéből, és nagy örömmel ismerték fel, hogy "kekke" van a rács mögött.
Igazán nem akartam ezt a kis képes "beszámolót" a lehúzásokra kiélezni, mégis így sikerült. Pedig a hazafelé úton való ebédelést meg sem említettem. (Előregyártott halászlé, a sült krumpli mellé családi kiszerelésű műanyag ketchup-os tubus, és még sorolhatnám, ha ez a poszt erről szólna...) Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért hiszi minden balatoni vállalkozó, - tisztelet a kivételnek - hogy két hónap alatt kell beszedni azt a hasznot, amit más vállalkozók egész évben terveznek realizálni. (Kis magyar balatoni abszurd: egyszerűen lehetetlen két hónap alatt annyi profitot termelni, hogy a másik tíz hónapra is jusson belőle, mégis ezt célozza meg a többség, mert a szezon rövid, és képtelenek vonzóvá tenni a helyet balatoni strandolási lehetőségen kívül - itt is tisztelet a kivételnek.)
